A függöny kinyílásával azonnal létrejött az az underground atmoszféra, amely az egész darab alaphangulata. Ez nem is meglepő, hiszen a műfaj krimi, a történet egy kettős gyilkosság köré épül. A hétköznapi zsongás után kellett pár perc, hogy ráhangolódjunk a témára, azonban a történet színpadi megjelenítése egészen nagyszerű, így mindvégig kíváncsaik voltunk a következő pillanatokra.
Egy gyilkosságot bemutatni a színpadon nem egyszerű. Nem a szokásos látványvilág volt nagy késsel és egy nagy eltúlzott mozdulattal, hanem a mindössze néhány kellék, a díszletelemek összessége és a színészi játék mutatta meg alapvetően diszkréten körberajzolva, mégis drasztikus elemekkel vegyítve a fő mozzanatot. A zombinak látszó táncosok (Pécsi Balett) például kimondottan kortárs és modern stílusjegyet adtak az egyébként 1892-ben történt valós eseménynek. Ami igazán lenyűgöző volt a Tucker András rendezte magyar ősbemutatón, az a gyakran ismétlődő többszólamú énekhangzás, amit a szereplők természetesen élőben adtak elő, csakúgy mint az egész mű zenéjét az áttetsző háttérfüggöny mögött feltűnő rockzenekar.



szisz, maria